megjelent: KAPU,
2005.09/62-65. oldal.
Grandpierre Attila:
Kik építették a kőköröket?
Összefüggések Stonehenge
és a magyarok között. 1. rész.
Kik voltak a magyarok
elődei? Vajon csakis más, nem-magyar népek lehettek, ahogy azt igyekeztek
belénk sulykolni? Mielőtt eltévednénk a többszáz éve
mesterségesen kialakított homályban, nézzünk először pár alapvető tényt! László
Gyula a kettős honfoglalás elméletével 1978-ban állt elő. Grandpierre
K. Endre 1979-ben jelentette meg az első tanulmányt őskrónikánkról, a törökből
magyarra Blaskovics József prágai turkológus
tanszékvezető professzor által lefordított magyar ősgesztáról, amellyel
megtörte a Vámbéry Ármin által az MTA-nak bemutatott
magyar őskrónikát, a Tárih-i-Üngürüsz-t övező 120
éves (!) csendet. A magyarok ma ismert legrégibb krónikája Tárih-i-Üngürüsz
(azaz: A magyarok története) címmel maradt ránk - közvetlenül az árpádi bejövetel előtti időkben íródott. Ez az őskrónikánk
azt írja: „A regösök és a krónikások ezt így írták meg (3. old.)…Üngürüsz (a magyarok) népe Hunor nemzetségéből származott
(5. old.)…Amikor (Pannónia) tartományába érkeztek, látták…hogy az ő nyelvükön
(azaz a hunok nyelvén) beszélnek (az ottani népek)…Végül is a Tiszán átkelő
Hunor népe egyesült Hunornak azzal a népével, amelyik Adzsem
padisahjával (az özönvíz utáni Nimród, Evilath
uralkodójával) erre a tájra költözött és itt telepedett le” (57. old.). Grandpierre K. Endre tanulmánya országszerte nagy figyelmet
ébresztett, és ennek nyomán 1982-ben meg is jelent a Tárih-i-Üngürüsz,
még ha meghamisított formában is (pl. „A (magyar) regösök és a krónikások ezt
így írták meg” helyett „Az évszázadok hírnökei és a hírek elmondói ilyenképpen
adták elő”-re voltak képesek módosítani a szöveget,
csakhogy fenntartsák a magyar írástudatlanság tudománytalan dogmáját). 1996-ban
jelent meg Grandpierre K. Endre „Tízezer évi küzdelem
hazánk megmaradásáért” c. tanulmánya, amiben részletesen dokumentálja a
magyarság több, mint tízezer évre visszamenő múltját. Tízezer év, és sokezer kilométert átfogó távolság! Hiszen Evilath földje (a Kaszpi tenger
alatti Média, a méd mágusok földje) négyezer
kilométerre van a Kárpát-medencétől! Hogyan volt képes a magyarság négyezer
kilométeres távolságon át többezer éven keresztül
kapcsolatot fenntartani? Honnan tudta Hunor és Magor
az özönvíz után, hogy ha eltűnt előlük a Csodaszarvas (a Nap), az csak azt
jelentheti, hogy vissza kell költözniük a Kárpát-medencébe? Grandpierre
K. Endre kimutatja, hogy tudniuk kellett róla, hogy őshazájuk a Kárpát-medence,
Eviláth földje csak átmeneti haza, mert a szent haza,
az őshaza a Kárpát-medence – Csodaszarvas-mondáink részletes elemzése ezt
meggyőzően bizonyítja. És azt is kimutatta az elemzés, hogy sürgető körülmények
is szerepet játszottak a visszatérés időzítésében, és ezek a sürgető
körülmények halmozódtak fel olyan mértékben, hogy a visszatérés nagy feladatát
már nem lehetett tovább késleltetni. Ezek a sürgető körülmények pedig nem
lehettek mások, mint hírek, amik a Kárpát-medencéből, az őshazában élő
magyaroktól érkező hírek, kérések, sürgetések. Ez pedig azt jelenti, hogy a
magyarság évezredeken keresztül földrészeket átfogó méretű futárszolgálatot
volt képes fenntartani! Páratlan, világra szóló teljesítmény ez az özönvíz
utáni világban, ahol nyilván az özönvíz utáni körülmények miatt is megnehezült
az élet menete. De nem páratlan ez a magyar történelemben, mert ahogy erre Grandpierre K. Endre 1996-ban rámutatott, Kézai „A magyarok viselt dolgai” c. króniokájában
arról számol be, hogy Attila nagy nyugati hadjárata megkezdésekor a világ négy
égtája felé őrszemeket állított fel. Őrszemeinek első csoportja Sicambriától kiindulva Köln germán városáig húzódott,
éjjel-nappal őrködvén, egymástól olyan távolságban helyezkedett el, hogy
mindegyikük hallhassa a másik (azaz őr szomszédja) kiáltását. A második
(csoport, ágazat) a Litváig, a harmadik a Don folyam
mentéig, a negyedik Zára dalmát városáig állt őrséget, s ezek szavából és
kiáltozásából a világ négy égtája értesülhetett arról, hogy Attila mit tesz és
miféle tevékenységgel van elfoglalva.” Grandpierre K.
Endre kimutatja, hogy a Kézai feljegyezte anyag
félreérthetetlenül a Négy Égtáj urainak őshagyományaira épül, azaz a
földkerekség urai hozták létre annak idején a négy világtáj őreinek
szervezetét, ez öröklődött át a hunok korára és Attila ezt a hagyományt
újította fel. Tegyük hozzá, hogy a földkerekség legnagyobb szabású építménye, a
kínai Nagy Fal – micsoda egybeesés – ugyancsak a hunokkal kapcsolatos. A
Selyemút – hogy, hogy nem – ismét csak a hunokkal kapcsolatos, Kínától a Kárpát
medencéig vezet – sőt, az egész útvonal az ókori Szkítia
területén fut! Az ókor híres útjai közül Fényes Elek
(1851) szerint az obszidián út, és a sóút is a
Kárpát-medencéből indult el, sőt az egyik európai borostyánút, valamint a
kagylóút és a selyemút is ide vezetett vagy itt ment keresztül. Az utak
összefutása pedig éppen a tömegek által sűrűn látogatott, vagy lakott területet
jelenti” (Bárczy, 1999, 11). Mesterházy
Ernő (2003, 326) észrevette, hogy az M7-es autópálya somogyi szakaszán, amely
Kirajzolódott előttünk egy
kép, amelyben a magyarok már az özönvíz idején magyarul beszéltek, és amelyben
a magyarok közötti kapcsolat tízezer éveken és sokezer
kilométeren át szoros, folyamatos, élő volt. Nimród fiait, idézzük csak elénk
még egyszer, Hunornak és Magornak hívták. Létüket
most már történelmünk leghitelesebb forrása, legrégibb eredetű őskrónikánk is
alátámasztja. Eviláth földjéről tény, hogy sok hatás
kimutatható a magyarságban. A méd mágusok (legalább
részben) Magor népének helyben maradt utódai.
Hérodotosz azt írja, hogy a mágusok a médek szent
kasztja. A „medicina” világszó, a világ sok nyelvében az orvost jelöli.
Medikus, azaz orvostanhallgató nekünk is ismerősen cseng. Ha a medikus,
medicina szó a médek népnevéből ered, akkor a médek híresek kellett legyenek gyógyító képességeikről.
Tény, hogy az ókori médek gyógyító képességei még
2000 évvel később, 150 évvel ezelőtt is közismertek voltak: Alexandre
Dumas „A királyné nyakéke” c. könyvének 41. oldalán még úgy ír: ha meggyógyítja
barátomat, akkor a (méd) mágusokhoz hasonló mágikus
képességekkel bír! A „méd”, „mad”
és a „mag” szavak egyaránt eszerint jelentésükben is ugyanazt a „gyógyító, nagytudású, magastudású”
jelentést hordozták. Média az ókori Perzsia elődje. Vajon kik lehetnek ezek a médek, akiknek törzsei Strabón
szerint „a byssek, párai, takának,
arizantok, budák ás magok”,
és szent törzsük a mágus törzs? Rájöttem, hogy a legilletékesebbeket, a
kortárs népeket kell vallatóra fogni. Perzsául Médiát úgy mondják: Mada. A „mada” név nyomában
kutatva rábukkanunk a szarmatákra, akiknek nevét újabban a „Surya
Mada”, „Surya Madra” (Surya: az indiai
Napisten), „Napistenű Médek” indiai névből
származtatják. Aradi Évától, a neves India-kutatótól tudom, hogy a hinduk a
legmagasabb, bráhmin kasztba egyedül a „magar” nevű mágusokat vették be, mert róluk a bráhminok elismerték, hogy többet tudnak, mint ők maguk. Ha
tehát a perzsák a méd mágusokat „mada”,
„magos” néven nevezték, az indiaiak „madra” és „magar” néven, akkor a méd és a
magyar mágusok között közvetlen kapcsolat állhat fenn. Nemrég fény derült arra
is, hogy a Kassai Kódex hiteltelenítési törekvései
megbuktak (Horváth Lajos, az Országgyűlési Levéltár nyugalmazott főlevéltárosa cikke: A Kassai Kódex, augusztus havi Magyar
Fórum, 2005. 8. szám, 40-46. old.) – a Kassai Kódex eredeti szövegében pedig a
magyar ősvallás tisztségviselőit következetesen mágusoknak nevezik. Az ókori
kínai nyelvben az „udvari mágus” kifejezésre a „mag” kiejtésű szót alkalmazták,
vagy Magor nevének szótövét – és így magyar népnevünk
szótövét. Attila hun nagykirályt a médek királyának
is nevezték kortársai. Ha pedig Magor és népe valóban
léteztek már az özönvíz körüli időkben, ahogy ezt a fentieken kívül még
rengeteg cáfolhatatlan adat is jelzi, akkor a magyar nép és a magyar nyelv
egyaránt legalábbis az özönvízig visszavezethető folytonosságot mutat.
Mindezt azért kellett előre
bocsátanom, mert mostanában furcsa bizalmatlanság ütötte fel a fejét a
köztudatban a magyarok őseinek magyar mivoltát illetően, és ezt a homályt el
kellett oszlatni. Annál is inkább, mert a legutóbbi években cáfolhatatlan
régészeti tények sokasága utal arra, hogy Stonehenge
építői, szellemi atyjai, tervezői magyarok voltak. Mivel Stonehenge
több hullámban, i.e. 3000 körüli évektől kezdve épült, vagyis mindössze
5 000 éves, ezért 1.) ha akkoriban a magyarok ősei magyarok voltak, és 2.)
ha a magyarok ősei építették Stonehenge-t, akkor a
matematikai tételnek megfelelően, miszerint ha A=B és B=C, A=C, kénytelenek
leszünk kimondani, hogy 3.) Stonehenge-t magyarok
építették. De hogy egy ilyen súlyú állítást kellően megalapozhassunk, lássunk
előbb a tények módszeres bemutatásához!
2001-ben T. Douglas Price és munkatársai
tollából alapvető jelentőségű munka látott napvilágot a nagytekintélyű „Antiquity” című régészeti szaklapban (75: 593-603). Ebben a
szerzők a legújabb stroncium-izotópos vizsgálatokkal kimutatták, hogy a
történelem előtti Európa első magasműveltsége, a
vonaldíszes kerámia kultúra a
Európa
első kőkörei a
2002-ben
öt kilométerre Stonehenge-től, Amesbury
mellett rendkívüli régészeti leletre bukkantak. A Wessex
Archeology (http://www.wessexarch.co.uk/faq.html#whatis)
Nagy-Britannia egyik legnagyobb régészeti központja. Honlapjukon (http://www.wessexarch.co.uk/projects/amesbury/archer.html)
alapos tájékoztatás található az Íjász Király, Stonehenge
Királya (Amesbury Archer, King of Stonehenge)
feltárásáról. A feltárt sírban csupa rendkívüli tárgyra bukkantak. Amíg a
korabeli Európa sírjaiban 5 tárgy, köztük egy arany tárgy tulajdonosa már
gazdagnak számított, addig Stonehenge Íjász
Királyának sírjában mintegy 100 tárgyat találtak, köztük arany fülbevalókat. A
sír az egész korabeli Európa kiemelkedően leggazdagabb sírja – több, mint
tízszer annyi tárgyat tartalmaz, mint az utána következő leggazdagabb ismert
sír az egész korai bronzkorban (i.e. 2 400- 1 500). Az Íjász
Király i.e. 2 300 körül élt, vagyis Stonehenge
második szakaszának épülése idején, és így feltételezik, hogy az ő magas szintű
tudásával függ össze a Stonehenge épülésében
megtestesülő magas szintű csillagászati és vallási tudás.
Az Íjász Király
fogazatának, csontvázának és tárgyainak (két arany fülbevaló vagy hajcsat,
három réz kés, kovakő nyílhegyek, homokkő könyökvédők és fazekak) izotópos
elemzése váratlan eredményekre vezetett. Az oxigén izotópjainak elemzése a
fogzománc tulajdonosának származási helyére enged következtetni. A fogzománc
kémiai jegyzőkönyv a kutatók szemében, feljegyzi a gyermekkortól kezdve a
klímát, a geológiai viszonyokat. Minden egyes fog ablakot nyit a fogzománc
képződési ideje alatti viszonyok feltérképezéséhez. Majdnem minden oxigén, ami beépül
a csontozatba és a fogazatba, az ivóvízből származik, és majdnem minden víz,
amit megittak, esőből vagy hóból adódott. Az oxigén három izotópjának (eltérő
atomsúlyú változatának) aránya függ a lakóhely vízparttól mért távolságától,
tengerszint feletti magasságától, és a földrajzi szélességtől. Meleg klímában
magasabb az oxigén 18-as izotópjának aránya. A fogban talált oxigén izotópok
arányait összehasonlíthatjuk a különböző körzetek ivóvizeinek arányaival, és
ennek alapján meghatározható, hol élt a fog tulajdonosa fogzománcának képződése
idején. A vizsgálatok szerint az Íjász Király Közép-Európában élte le fiatal
éveit, mégpedig egy a mai brit éghajlatnál hidegebb körzetben – valószínűleg
Ausztria, vagy Svájc, Dél-Németország körzetében. A réz kések egyike a
Ha
egyszer Közép-Európára utalnak az izotópos vizsgálatok, nézzük meg, mi volt a
korabeli Közép-Európa kulturális állapota! A Kárpát-medencében a rézkor a
világon elsőként fejlődött ki az i.e. 5. évezredben. A fémmegmunkálás
úgyszintén a Kárpát-medencében volt a legfejlettebb – tehát ha az izotópos
vizsgálatok eredményét összevetjük a régészeti-kulturális tényekkel, szem előtt
tartva Stonehenge Királyának rendkívüli gazdagságát,
úgy tűnik, még egy lépéssel pontosíthatunk: az Íjász
Király minden bizonnyal a Kárpát-medencéből, illetve a Kárpát-medencei
kultúrkör közvetlen környékéről származhat. Vegyünk most mindehhez még egy
fontos, eddig meglepő módon nem mérlegelt tényt: a tényt, hogy Stonehenge Királya íjász volt. Igaz, maga az íj
elkorhadt az évezredek alatt, de a homokkőből készült könyökvédő, ami védte az
íjász könyökét az íj visszacsapódásától, egyértelműen azt jelzi, hogy nagyerejű, messzehordó,
visszacsapó íjat használt, vagyis reflexíjat. Köthető-e a reflexíj valamely
néphez? Az első reflexíj ábrázolások, úgy tűnik, az i.e. 2. évezredből, a hikszoszok (ismeretlen eredetű lovasnép)
korából maradtak fenn Egyiptomban. A lovasnépek
eredete pedig – meg kell állapítani – a magyarokhoz vezet el bennünket. Mario Alinei (http://en.wikipedia.org/wiki/Mario_Alinei),
az utrechti egyetem nyelvészet professzora, az UNESCO
“Európa Nyelvészeti Atlasza” volt elnöke, a Quaderni
di semantica review nyelvészeti folyóirat alapítója és főszerkesztője
nemrég magyarul is megjelent könyvében (Ősi Kapocs, 2005, 458), azt írja: „a
lovaglás tudománya a puszták térségében a rézkorszak elején született, a még
egyesült uráli nyelvek lovas szókincse ekkor alakult ki.” Ha tehát a
magyarokhoz fűződik a lovaglás tudományának feltalálása, és a lovas kultúrához
a visszacsapó íj feltalálása, akkor szükségképpen a magyarok találták fel a
visszacsapó íjat. Ez a következtetésünk megegyezik az ismert történelmi
tényekkel. A Magyar Nemzeti Múzeum (http://www.museum.hu/search/permanent.asp?IDP=1830&ID=55)
honlapján szereplő „Kelet és nyugat határán - A magyar föld népeinek története”
c. cikkből idézve: „Az eurázsiai nomád hunokat pl. a hadviselésben (pl.:
reflexíj), a hitvilágban (üstök) és a viseletben (ékszerek) hozott
újdonságaikkal jellemzik.” Hasonlóképpen: „Hunok – gepidák – langobardok” c. cikkükben Bóna
István, Cseh János, Nagy Margit (http://www.bkiado.hu/netre/netre_hungeplan/hungeplanjobb_metaval.htm)
így
írnak: „Az antik kortársak egységesek voltak abban, hogy a hunok katonai
sikereiket páratlan tökélyre emelt lovasíjász harcmodoruknak
köszönhették. Lovuk télen-nyáron fáradhatatlan volt, csontmerevítős reflexíjuk
valóságos csodafegyvernek számított, elöl-hátul magas
kápájú nyergükből előre vagy hátra fordulva sűrű, jól célzott nyílzáporral
bénították meg s zilálták szét ellenségeiket. Nem véletlenül volt egyik hatalmi
szimbólumuk és méltóságjelvényük az aranylemezekkel díszített vagy bevont
„aranyíj”, amely ma már jónéhány példányban ismert
hun vezetők sírjából vagy halotti áldozatából.”
Tény,
hogy a visszacsapó íj még a magyarok árpádi
visszajövetelekor is újdonságszámba ment Európában. Képzelhetjük, mit
jelenthetett egy ehhez hasonló csodafegyver 3000 évvel korábban,
Nagy-Britanniában! Nehezen tagadható tényként kell értékeljük, hogy jelentős
súlyú tárgyi bizonyítékokat találtunk Stonehenge
Királya és a magyarság korabeli jellemzői között. Mindez annál inkább
figyelemre méltó, mert egy sor újabb, alapvető fontosságú tény megerősíteni
látszik a magyarok és a kőkörök, köztük Stonehenge
kapcsolatát – lásd sorozatunk további részeit.
(folyt.
köv. )
Grandpierre Attila
Kik építették a kőköröket?
Összefüggések Stonehenge és a magyarok között. 2.
rész.
Stonehenge és a serleges
kultúra népe
T. Douglas Price és
munkatársai az European Journal of
Archeology-ban (Vol. 7, No.
1, 9-40, 2004) megjelent cikkükben stroncium-izotópos vizsgálatokkal megerosítették azt az utóbbi idoszakban
régészeti szakkörökben általános meggyozodést, hogy a
Bell Beaker-kultúra népei kis csoportokban lassan, de
szívósan terjesztették saját magaskultúrájukat a
korabeli Európa jóval elmaradottabb népei között. Ez a Bell Beaker-kultúra
a
A „bell” szó jelentése az angolban Országh László angol-magyar nagyszótára
szerint: 1. harang, kisharang, csengo 2.) kehely,
harang, tölcsér, kupola. A „beaker” jelentése: 1.
serleg, szélesszájú bögre, 2 csoröspohár.
Együtt a ketto: harang-serleg, vagy kehely-serleg.
Eszünkbe juthat a „kehely”-rol a Szent Kehely monda,
angolul Szent Grál-monda, ami minden bizonnyal szarmata eredetu,
vagyis a szkíta-magyar kultúrkörhöz tartozó. Valóban, a szkíta eredetmonda
Hérodotosznál fennmaradt változatában a serleg a szkíták szent edénye.
Régészeti tény, hogy a szkíta kultúrkört a serlegek, ivócsészék, harangedények,
hun üstök évezredeken át szívósan végigkísérik Eurázsia-szerte. Ha a Bell Beaker-kultúrában a harangserleg kitüntetett, kultikus
szerepet játszott, ahogy azt a régészeti tények mutatják, akkor ennek kultikus
oka kellett legyen. Serlegszeru, harangszeru
kultikus szent edények a szkíta kultúrkörben találhatók, sot,
a szkíta eredetmonda egyik központi elemérol van itt
szó. De ne hamarkodjuk el a véleményalkotást – menjünk tovább, és szélesköruen vizsgáljuk meg ennek az érdekes kultúrának legfobb jellegzetességeit!
A „Bronze Age in Britain 2500-1000 B.C.” „Beaker people” c. honlapján a következo fontos adatokat találjuk a serlegek népérol (beaker folk): „földmuvelok és íjászok
voltak, kobol készült könyökvédot
viseltek karjuk vé-delmére, hogy az íj húrjának
visszacsapódásától védjék karjukat. Ok voltak az elso
kovácsok Angliában, az elso réz-, arany- és bronzmuvesek. Sajátos fazekasságuk volt, ok készítették az elso szöveteket Britanniában. Ok vezették be az alkoholos
italokat Britanniába, mégpedig egyfajta mézsört. Pásztorok voltak, hittek a
túlvilági életben, csészéket és királyi kormánypálcákat (jogarokat) tettek a
halottak mellé a sírba… Koköröket építettek.”
Bölcsesség Istene, ne hagyj el! Királyi jogarokat tettek a sírokba! Hát miféle
nép voltak ok? Talán mind királyok voltak? Királyokból álló nép? Hát ilyet csak
egyet ismer a történelem: a királyi szkíták népét! És kik ittak mézsört?
Róna-Tas András a Mindentudás Egyetemén tartott eloadásában
megemlíti a hun „medosz= mézsör” szót, vagyis a hunok
ismerték a mézsört. Johann Dietz,
a brandenburgi csapatokkal érkezett orvos, Buda várának törökök alóli
felszabadításáról írt visszaemlékezéseiben azt írja, a katonák jó hangulatát
csak a magyar újbor és a mézsör tartotta fenn. Azt már megírtuk e sorozatunk elozo részében, hogy a fémmuvesség,
a földmuvelés a Kárpát-medencébol
indult ki. Ruházati ipart, fejlett textilkészítéssel gyártott ruhákat pedig már
a szintén az uráli népekhez tartozó, 28 000 éves sungíri
leletnél találtak. Íjász népeket keresve szintén eloször
a szkíták-hunok-magya-rok jönnek szóba. Vessük most
még egyszer össze a serleges kultúra jellegzetességeit a szkíta kultúráéval! Bakay Kornél „Ostörténetünk
régészeti forrásai III” c. könyvében a szkíta-szaka kultúra legfontosabb ismertetojegyeit a következokben
foglalta össze: 1.) A kurgános temetkezés, 2.) a kocsik eltemetése, 3.)
nagyállattartás, 4.) viaszveszejtéses, magas színvonalú fémmuvesség,
5.) a vas elsodlegessége, 6.) állatábrázoló muvészet, 7.) szarvaskultusz, 8.)
Napistenhit, Nap-szentélyek, 9.) halotti maszkok, 10.) europid
embertani jelleg, 11.) vérszerzodés szokása, 12.) nehézfegyverzetu lovasság, 13.) reflexíj, 14.) nemzetközi
kereskedelmi utak kiépítése és használata, 15.) kard-kultusz, 16.) szonyegek, textíliák sírba temetése, 17.) rituális edények:
csészék, tükrök, ivókürtök, üstök. Eddig tehát, úgy tunik,
a serleges kultúra fo ismertetojegyei
egybeesnek a szkíta-magyar kultúra jellegzetességeivel.
Nézzük a következo ismertetot
a „Stonehenge – Who Raised the Mega-liths?”
c. honlapról. Ebben McKenna így ír: ”I.e. 2500 körül
új nép érkezett Britanniába... valószínuleg
közép-ázsiai eredetuek… az Alpokon át érkez-tek… megjelenésük: ragyogó, hosszú köpenyt viseltek a
bo ujjas ing felett… borotválkoztak, és nehéz arany
ékszerekkel díszítették magukat… Fegyverük a nagy íj (amely földre állítva
olyan nagy, mint maga az íjász – lásd 1. ábránkon a szkíta íjászt)… rozsébol és vályogból zsúpfedeles, szalmatetos,
méhkaptár-alakú házakat építettek, lovakkal szántottak, szarvasra vadásztak,
disznókat, kacsát, libát és szürkemarhát
tenyésztettek. Árpát és tönkölyt termesztettek… sokakat közülük harang-alakú
ivóserlegekkel temettek el, ezekrol a régészek oket 'a serlegek népének' nevezik.” Nem csoda, hogy a nyugat-európaiaknak
a mai napig olyan egzotikusan hatnak a ”bell beaker” kultúra jellegzetességei. Számunkra, magyarok
számára azonban annál ismerosebb, és még ismerosebb volt ezer évekkel ezelott
a pazar, ragyogó megjelenés, a hosszú köpeny, a bo
ujjas ing, az arany ékszerek, a nagy íj, a zsúpfedeles, szalmatetos
rozse- és vályogház, a ló, a szarvasra vadászás, a szürkemarha, a tönköly, a kultikus ivócsésze.
McKenna folytatja: „Az i.e. 2. évezred vége felé a
papok Közép-Európában magas arany fejdíszt viseltek, ami úgy nézett ki, mint a
klasszikus 'varázslósüveg' fém változata. Egy ilyen darabon a Nap és a Hold Meton-ciklusának térképét tüntették fel, jóval azon görög
tudósok elott, akiknek a Meton-ciklus
felfedezését ma tulajdonítják. Walesben is találtak egy kb.
Sorozatunk elso részében Grand-pierre
K. Endre nyomán kimutattam, hogy a magyar Csodaszarvas-monda több tízezer éves,
földrészekre kiterjedo magyar futárszolgálat létére
enged következtetni. Hunor és Magor Evi-láth földjén éltek, és innen vágyódtak vissza oshazájukba, a Kárpát-medencébe, a vízözön utáni években,
kb. 8-10 ezer évvel ezelott. A Kaukázuson keresztül
érkeztünk vissza az osi Eviláth
(ma: Irán) földjérol a Kárpát-medencébe. A Kaukázus
évezredeken át a szkíta fémmegmunkálás központja volt. A kaukázusi szkíta
kultúra mai hivatalos régészeti neve preszkíta ”majkop kultúra„ (Maicop culture, 2. ábra), kora i.e. 3000 körüli. A kaukázusi aranymuvesség már ekkor a késobbi,
és gyakran a legmagasabb muvészi színvonalúnak minosített görög aranymuvesség
színvonalán állt, és a két-háromezer évvel késobbi
görög aranymuvességrol bebizonyosodott, hogy jórészt
ennek a szkíta aranymuvességnek az átvétele.
Királyi mágus-csillagászok arany fejdíszei
A The Telegraph 2002. március 17-ei számában jelent
meg Tony Paterson cikke az osi varázslók titokzatos arany süvegeirol.
Azzal a megállapítással kezdi ismertetojét, hogy a
varázslók valóban magas, csúcsos süveget viseltek – de nem azt a gyurött ruhából készült fajtát, amit Harry
Potter szereploi, vagy Gandalf és Merlin. 2005 májusában
jelent meg ”A kokörök eredete és az emberiség
eltemetett oskori magaskultúrája.
3. rész.„ c. tanulmányomban a szkíta süvegrol írt ismertetom. Ebben kimutattam, hogy a szkíta csúcsos süveg a
lánglelkuség, a lángeszuség
jelképe, és ez az igazi, legfontosabb értelme a csúcsos süveg alakjának, hiszen
azért csúcsos, mert a láng is csúcsos. Ezért és így tartozik össze a
Naptisztelet a tuztisztelettel, a tuztisztelet
a mágikus gondolkodással, a mágikus világképpel, a magyar világlátás legmélyebb
alapjaival (lásd errol az Arany Tarsoly c. folyóirat
2005. augusztusi és szeptemberi számaiban megjelent tanulmányaimat). Hétezer
éves kárpát-medencei szobor mutatja, hogy a szkíta csúcsos süveg már akkor a
kárpát-medencei mágusok jellegzetes viselete volt. A „Szaka férfi az i.e. 2. évezredbol” c. képünk (3. ábra) a Tárim-medencében,
a
Paterson varázslóknak nevezi az arany süvegek viseloit, hiszen nem tudja, hogy valójában szkíta
mágusokról van szó. Ezen „varázslók” olyan csillagászati jelképeket ábrázoltak
az arany süvegeken, amik segítségével következtetni tudtak a Nap és a csillagok
várható pályáira. Erre a következtetésre jutottak német régészek és
történészek, akik azt állítják, megoldották a rejtélyt, amit ilyen különös,
csodaszép, aranyból készült, kúpalakú tárgyak sorozata jelentett, amelyek
Európa-szerte bronzkorszaki lelohelyeken kerültek elo. Négy ilyen rendkívüli munkaigénnyel díszített süveget
találtak Svájcban, Németországban és Franciaországban az elmúlt 167 évben. Ezek
eredeti célja meghökkentoen megfejthetetlennek
bizonyult évtizedeken át. Néhányan úgy vélekedtek, hogy hadi viseletrol van szó, mások szertartásos vázáknak vélték. A
harmadik elmélet volt a legelterjedtebb: eszerint az arany süvegek díszek
voltak csupán, amiket fapóznák tetejére helyeztek, amelyek bronzkori kultikus
helyeket vettek körbe. Most azonban a berlini Elo- és
Korai Történelem Múzeumának történészei azt állítják: közel bizonyos, hogy
ezeket a rejtélyes arany süvegeket eredetileg bronzkori szentélyekben tartott
szertartásokon fejdíszként viselték. Az arany süvegek viseloit
”király-papoknak„ nevezték, és nekik természetfeletti képességeket
tulajdonítottak, mert képesek voltak megmondani a vetés, ültetés és aratás megfelelo idopontjait. ”Úgy
tekintették oket, mint az Ido
Urait, akik számára hozzáférheto az isteni tudás, ami
képessé tette oket a jövobe
látásra” – állítja Wilfried Menghin,
a Berlin Múzeum igazgatója, aki részletes vizsgálatokat végzett a Svájcban
talált 3 000 éves
„Az aranysüveg jelképei logaritmikus táblát alkotnak, amely lehetové
teszi a Nap és a Hold mozgásának elozetes
kiszámolását” – állítja Menghin. Ez pedig azt jelzi,
hogy ezek a bronzkorban élo emberek már képesek
voltak hosszú idotávon csillagászati tapasztalataikat
felhalmozni, és a valóságnak megfelelo elméleti
modell alapján összesíteni. Ez a felfedezés gyökeresen megváltoztatja az
európai bronzkorról kialakult képet, amely szerint a lakosság túlnyomó része
kezdetleges földmuvelésbol élt, füstös kunyhókban tengodve, csak a legalapvetobb
eszközökkel rendelkezve. Az alacsony muveltségi
szinten élo lakos-ság
mellett élt egy sokkal fejlettebb muveltség, amely a Kárpát-medencébol rajzott ki, kis csoportokban, királyi
felségjelvényekkel, csodálatos ruhákban, arany fejdíszekben, olyan fejlett
tudással bírva, ami sok tekintetben meghaladta a görögök és a mai kultúra
fejlettségi színvonalát is.
Találtak egy másik arany süveget is, nem messze Schifferstadt
városától, 1835-ben, amihez állszíj csatlakozott. Ez az aranysüveg még korábbi,
az i.e. 1 300-ból való, ezt is Nap- és Hold-jelképek díszítik.
Más német régészek rámutattak, hogy az aranysüveges király-papok egész
Európában felbukkantak. Prof. Sabine Gerloff, az Erlangeni Egyetem
régésze bizonyítékokat talált arra, hogy öt hasonló aranysüveget ástak ki tozegbányászok Írországban a 17. és a 18. században. Ezeket
a tárgyakat akkoriban „vázák”-ként emlegették, és eltuntek. Prof. Gerloff
eredményei szerint majdnem teljesen bizonyos, hogy ezeket is bronzkori
király-papok viselték. Gerloff abban is biztos, hogy
a vert aranyból készült bronzkori aranysüveg – az „Öntött Aranykalap”, amit Wales-ben fedeztek fel 1831-ben – a király-papok ünnepi
ruhájának része volt.
Andrew Fitzpatrick, a Wessex
Archeology munkatársa „Az amesbury-i
íjász: Stonehenge királya” (The Amesbury
Archer: The King of Stonehenge) c. tanulmányában (www. bbc.co.uk/history/archaeology/king_ stonehenge_01.shtml) úgy foglalta össze a régészek
véleményét, hogy a Stonehenge kokörének
épülésekor (i.e. 2 300 körül) a korabeli társadalomban nem mutatkozott rétegzodés. Éppen ezért az Íjászkirály és társainak
megjelenése eloször mutatta, hogy egyes személyek,
esetleg családok magasabb szintet képviseltek. Ez a nemesség szoros
kapcsolatokat ápolt Közép-Európával, a Kárpát-medencével. Európa elso nemessége a Kárpát-medencébol
eredt.
Hasonló következtetéseket vont le már korábban Euan McKie 1977-ben „A megalitok építoi (The Megalith Builders, Oxford) c. könyvében. ”A magas szintu geometriai tudás felfedezése 2 000 évvel az ókori
görögök elott, és az ezzel párosult technikai tudás
és tervezés… ami egy Britanniában ismeretlen mértékegységeket alkalmazó rendszerre
épül… arra a következtetésre vezet, hogy létezett egy bölcs emberekbol
álló osztály, amelynek tagjai templomokat és szentélyeket terveztek saját
szándékaiknak megfeleloen. Ezek a bizonyítékok azt is
jelezhetik, hogy ez az osztály egy magasan képzett nemzeti csoport volt, nem
pedig szórványosan jelentkezo kezdetleges sámánok
csapata. Ha ez beigazolódik, felmerül, hogy hogyan képezték ennek az osztálynak
a tagjait, és erre egy lehetséges válasz – valahol a kokori
népesség egyik fo központjában, ahol a legfinomabban
kimunkált ilyen építmények épültek… Létezett egy rendkívül kifinomult tudással
bíró papi osztály már az i.e. 3. évezredben.”
Stonehenge királyának felfedezése, úgy tunik, egész eddigi világképünk gyökeres átértékelését
teszi szükségessé. A régészeti feltárások eredményei ugyanis kísértetiesen
egybevágnak az ókori történészek feljegyzéseivel az ókor kimagaslóan
legmagasabb tudással bíró, külön tudós osztályt alkotó törzsérol:
a mágusokról. Herodotosz feljegyezte, hogy a mágusok
a médek pap-tudós törzse, akik külön törzset alkotva
együtt élnek az ókori Perzsia (Eviláth földjén,
vagyis Hunor és Magor szüloföldjén)
északi részén.
Az emberiség osvallásának
felfedezése
Az elso vallásalapítónak Zarathust-rát
tartja a modern vallástudomány. A zoroasztrizmus elotti osvallásnak tehát nem volt
alapítója, úgy is lehetne nevezni: természetes vallás volt, nagytekintélyu
próféta nélkül. Nagy jelentosége van annak, hogy
miféle természetu volt ez az osvallás,
hiszen ha nem volt alapítója-prófétája, akkor minden bizonnyal osidokre nyúlik vissza! Nyomára bukkantam, hogyan nevezték
ezt az osvallást a kortársak. Egyik neve: mazdayaznán (mazda: bölcsesség, yaznán - tisztelet) vallás, ami érdekes módon annyit tesz:
bölcsesség-tisztelet! Úgyis mondhatnánk: tudás-tisztelet! A rákövetkezo
zoro-asztrizmusban az Isten neve még Ahura Mazda (Ahura: az Úr, az
Isten; Mazda: bölcsesség – Bölcsesség Isten!) Tegyük ehhez hozzá: a „Méda” név ma is bölcs asszonyt jelent a szanszkritban. S ha
ez így van, akkor ugyanazt jelenti, mint a „Mazda” szó. Lehet, hogy ugyanannak
a szónak két hangalakjáról van szó? Ha igen, akkor az ókori Média országneve azt jelenti: „Bölcsek Országa”! Perzsául Médiát
úgy mondják: Mada. A „mada”
név nyomában kutatva rábukkanunk a szarmatákra, akiknek nevét újabban a „Surya Mada”, „Surya
Madra” (Surya: az indiai
Napisten), „Napistenu Médek”
indiai névbol származtatják. Ha „méd”
azt jelenti: „bölcs”, akkor „Napistenu Médek” azt jelenti: „Napistenu
Bölcsek”! A hinduk a méd mágusokat magar mágusoknak nevezték. A magarok
népe ma is él Nepálban. Néphagyományaik között sok olyan elem maradt fenn, ami
valóban a magyar eredetre utal: kopjafákat állítanak, hét törzsre oszlanak, az
egyik neve: Buda (lásd Boda Sarolta filmjeit). Ez
pedig arra utal, hogy a médek népneve és a magyarok
népneve egymással egyezésbe került az ókorban, ahogyan ma is a „madár” és a „ma-gyar” szavak közeli egyezést jelentenek. Mindez bizonyos
alapot ad annak feltételezésére, hogy magyarnak lenni évezredeken át annyit
jelentett, mint a királyi, kiemelkedoen magas szintu tudás népéhez tartozni! Nem lehet véletlen az sem,
hogy Attila hun király a médek királyának is nevezte
magát, és hogy méd (magyar?) öltözetet viselt!
Az osi világképben a gondolkodás, a bölcsesség
tisztelete állt a központban, a bölcsesség volt az osi
világkép Istene! Ebben az osi rendszerben a
tudományos szemlélet még megegyezett a vallásos felfogással! Az emberi tudás
gyökereinél a tudás és vallás természetes (ma már különös) egységet alkotott.
Ennek tényleg óriási jelentosége van. Ebben a fényben
a próféták, vallásalapítók úgy tunnek föl, mint
akiknek tevékenysége nyomán tudás és vallás szétváltak egymástól, a tudomány
szembefordult a vallással, a vallás a tudománnyal – és ennek egyik
következménye, hogy a keresztény vallás egyre inkább háttérbe szorul. Érdemes
tehát oseink egységes osvallását
megismernünk!
A régmúltban világszerte elterjedt osvallás másik
neve: mágikus rendszer. Az osvallás pap-tudósait,
mivel akkor még vallás és tudomány egybeestek, mágusoknak, bölcseknek hívták. A
mágusok nagy tudású csillagászok is voltak. Nézzük, mit ír a világ egyik
legtekintélyesebb értelmezo szótára, a húsz kötetes
The Oxford English Dictionary a „Magian” (mágikus)
címszó alatt! „1875 LIGHTFOOT Comm. Coloss. 151 Akkor volt ez… amikor a mágikus rendszer
meggyökerezett Kis-Ázsiában; 1877 Outlines Hist. Relig.
Úgy gondolom, ideje, hogy a szakmai és a szélesebb közvélemény ráeszméljen a
magyarok szerepére a világtörténelemben, a világörökség rendkívüli kincseire,
és az emberiség jövojének érdekében foglalkozzon a
magyarság ostörténelmével.
Õsmagyar időrendi táblázat
i.e. 19,500 Az ataiszi Szabír
népcsoport elkezdi időszámítását
i.e. 15,500 Az ataiszi Szavárd
népcsoport elkezdi időszámítását.
i.e. 13,508 Miskolc megszerzi Kemi Istenasszony
szájából a tüzet.
i.e. 12,788 Az első kaltesi (Szíriuszi)
látogatók a földön
i.e.
i.e.
i.e.
i.e. 12,373 Az ötödik kaltesi (Szíriuszi)
látogatók a földön
i.e.
i.e.
i.e.
i.e.
i.e.
i.e.
i.e. 11,442 Második Hold nekicsapási kísérlet a Földnek. A kaltesiek
eltérítették de özönvizek pusztítottak.
i.e. 8,508 Anahyta lehozza a Szíriuszról
a 12 gondolatrezgő követ, melyek ma a Szent Koronában vannak.
i.e. 5,750 Megalapítják Uruk városát (Mezopotámia)
i.e. 5,037 Ataisz szigete végleg elsüllyed.
i.e. 5,012 Anahyta kegyhely felavatása Úr városában
(Mezopotámia)
i.e. 5,008 Ataisz süllyedése utáni első Kaltesi földreszállás Úr
városában.
i.e. 4,184 Ménes birodalma rátért a Nílus áradását figyelembe vevő
évszámításra. (9324 tszé)
i.e. 4,080 Megalakulnak „Melegvíz-források, „Viroláj-birodalma,
és „Nimród-birodalma.
i.e. 4,040 Megalakul a 24 Hun Törzsszövetség Agaba
vezetésével, Ordosz központtal (Kína)
i.e. 4,020 Első Birodalmi Nagyszala – Ordosz (Kína)
i.e. 4,000 Felépül Nimród Birodalmában Ninive városa.
Építője Ninive beavatott építő tudós.
i.e. 4,000 körül Az Ataiszból elszármazott emberiség
lakossága 210 tömény azaz 2,100,000 lélek.
i.e. 3,984 Pestisjárvány Ordoszban
i.e. 3,970 Havaruti Nagyszala
Ménes Birodalmában (Egyiptom)
i.e. 3,970 Ataisz süllyedése óta a második Kaltesi földreszállás a Havaruti Nagyszalán
i.e. 2688 Elkezdődnek a 12 évig tartó egyiptomi piramis építkezések.
i.e. 2676 Befejeződnek az egyiptomi piramis építkezések.
i.e. 1677 Túliás földkörüli hajóútja során Atlantisz
vízfelszín fölötti maradványaira bukkan
Időszámításunk szerint:
374 A keleti gót birodalom elfoglalása Balambér
vezetésével a Don folyón túl.
376 A nyugati gótok leverése Balambér vezetésével a
Don folyón innen.
395 A hunok betörnek Európába, elfoglalják a Balkánt és Ázsiába is átmennek a
római birodalmat gyengíteni.
434 Consantiai szerződés a hunok és a bizánciak
között. A szerződés 434-441 között élt.
436-
440 Akacirok elleni hun háború
441 Balkáni hadjárat kezdete Atilla vezetésével
442 Naissus (Nis) bevétele
a Balkáni hadjárat keretében
896. Árpád és Álmos vezette honfoglalás ideje.
968. Gelyza fejedelem összeházasodik Sarolttal
Fehérváron
969.12.29. Megszületik Vajk a későbbi Szent István.
973.03.23 Mainzi értekezlet ideje
998. Koppány és Vecelin csatája Veszprém mellett
998. Veszprémet Vecelin felgyújtja és odavész az 1726
év óta ott őrzött összes rovásemlék.
998. Koppány felnégyelése és a várakra kitûzése
1038.08.15 Meghal Szent István
1235 Julianus barát első útja az Azovi-tengerhez
megtalálni a keleten maradt magyarokat.
1237 Julianus barát második útja amely során a
mongolokról gyûjtött adatokat.
1395 körül Escandeli Máté budai kutató, aki elsőként
jutott el Kínába. Mágikus képességekkel bírt
1456.08.11. Hunyadi János halála Zimonyban
1784.04.04. Kőrösi Csoma
Sándor születésnapja
1819.11.28. Kőrösi Csoma
Sándor felfedezőútjára indul a Tibeti-hegység közelében élő jugar
népcsoport felkutatására. Nem jutott el oda.
1834. Kőrösi Csoma Sándor
Tibeti angol szótára kiadásra kerül Indiában.
1842.04.11. Meghal Kőrösi Csoma
Sándor. Sírja Dardzsillingben van. (India)